Obsidian Shell - Vérmocsár

Végtelen messzeségben
Fátyolos szendergésben
Ködös folyónak partja
Hol fûnek sincs már sarja

A folyóvíz vöröslik
Bosszúnak vére folyt itt
Ártatlan áldozatnak
Elbújni már nem tudtak

Ez a hely egy átkozott verem
Itt többé semmi nem terem
Ez a nap az áldás napja
Ordít az éjnek hangja

Egy zöld szempár
Mint rámtekint
Álmatlan éjszakában
Elviszi a kínt

Vérzõ könnycsepp
A földön loccsan szét
Megfognám, de nem érem el
A két kezét

Puszta létével töri meg a fényt
Itthagyja az elveszett reményt
Fájdalma örök, mégis él
S míg él, szüntelenül remél

Ez a hely egy átkozott verem
Itt többé semmi nem terem
Ez a nap az áldás napja
Ordít az éjnek hangja

Tûzesõ száll
Itt a halál
Kegyvesztett lény
Ó, jöjj hát fény

Égõ romok mindenhol
Félelmetes harag forr
Életlen fegyverrel megvág
És otthagy - viszlát világ!

Ez a hely egy átkozott verem
Itt többé semmi nem terem
Ez a nap az áldás napja
Ordít az éjnek hangja

A szempár most üresen
Néz le rám
Nem veszt sem éjszakát már
Sem több varázst
Messzi emlék
Csupán ez már
De soha nem felejtem
Ez a Vérmocsár

Puszta létével töri meg a fényt
Itthagyja az elveszett reményt
Fájdalma örök, mégis él
S míg él, szüntelenül remél

Elpusztít minden jóakarót
Eldob minden földi jót
Vérmocsár ez, egy álnok gaz
Itt többé semmi sem igaz